ELHAMVADT KÖNYVTÁR
Tompa Miklós 100
Gáspárik Attila utolsó frissítés: 14:06 GMT +2, 2011. január 3.Mikor egy professzor nyugdíjba megy, olyankor bezár egy könyvtár, mikor egy professzor meghal, elég egy könyvtár.
Azért gyűltünk össze, hogy Tompa Miklós elhamvadt könyvtárának üszkös gerendái között összegyűjtsük az el nem égő dolgokat. Erényeket, amiből építkezhetünk, hibákat, amiket nem kellene újra elkövetnünk. Nem kell sokat kutakodnunk, van bőven az életműben követendő.
Újra tanulhatnánk azt, hogy kisvárosban mostoha körülmények között is lehet magas színvonalon gyakorolni a színházat. Kell hozzá fanatizmus, sok lemondás, céltudatosság, akarat és tehetség. A sorrendre figyelni.
Továbbá jusson eszünkbe ma az is, hogy egy társulat, egy színház nem lehet sikeres, ha nincs határozott karaktere, stílusa. A Székely Színház volt az első teátrum tájainkon, amelyiknek határozott karaktere, művészi arcéle volt. Nem elég, ha egy társulatnak van egy pár jó előadása.
Lassan tizenöt éve nincs közöttünk Tompa Miklós, és még nem akadt senki, aki egy valós művészi portrét írt volna róla. Persze nem csak neki „járt ki” az útókor hűtlensége: súlyos adósságaink vannak Kemény Jánossal, Szabó Ernővel, Delly Ferenccel, Csorba Andrással, Ferenczy Istvánnal szemben…
Pár nap múlva itt az Újév. Vajon ezt a felemelő napot, mit Miklós bácsinak szenteltünk, ugyanúgy elfelejtjük, mint annyi más ígéretünket? Jó lenne, ha nem, sok itt ma a tanú, akit a Mester haló poraiban újra összegyűjtött: Temesvárról, Szatmárról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Budapestről. Reméljük, hogy ők majd figyelmeztetnek, ha megint figyelmetlenek lennénk.
(A plakettet Makkai István készítette, öntötte Balogh Cubi József. Az eseményt a Communitas Alapítvány támogatta.)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!