A CSAPOS...
Láng úrnak, kérlelő hangnemben
Gáspárik Attila utolsó frissítés: 16:32 GMT +2, 2004. augusztus 4."– Bocsánat, hogy a csapos közbeszól...": egy felejthető Molnár-darab feledhetetlen replikája. Lám, már az első mondat is lopott holmi. Ebből azt kellene leszűrni,
Most Láng úr távozására célzok Erdély virtuális agorájáról. Milyen szép szó az agora, ej, ha most szép gondolatok következnének... Nehéz annak (nekem) ki szakmája (hivatása) szerint abből él, hogy mások szavain, gondolatain élősködjön.
A lényeg az lenne,
Láng úr, hogy maradjon, itthon, a szolgálati esztendő lejártáig és azon is túl. Persze, tudom, nem várja az út végén sem a három aranyhajszál, sem a király legkisebbik lánya, sőt feltrancsírozott farkas mellett sem mosolyog a hózentrágeres vadász. Nem vár minket senki, sehol, mert út sincs és a barátaink is életjel gyanánt csak rúgnak. Néha mellé. Néha telibe. Vesére. Ki a hámból. Vélt vagy valós barátaink. A kettő az sokszor egy, mint ahogy egy is néha kettő. Na.
Kelemen Attila Ármin három az egyben. Van véleménye. Az övé. Az egyik vélemény az övé. Nem a Transindexet minősíti. Gondoltam én is, hogy egy-két hétig csupa kisbetűvel kellene a nevét leírni. kelemenattilaármin. Nem viccelek. Megértette volna, hogy komoly a dolog. De az akkor is: a véleménye marad. A tények meg tények.
Láng Zsolt miért akar másokat és engem megbüntetni? Miért foszt meg attól, hogy Bukarestben, Torontóban, Berlinben, Csíkszentjehován (Szilágyi Domokos) ne kattinthassak az Itthonévre? Sötétedik. Mi lesz, ha a foszforeszkáló iránytű is bekerül a fiókba?
Harmincas éveim utolsó méterein egyre bizonytalanabb minden, de egy dolog biztos(nak látszik). Csak a tehén következetes. Minden nap füvet eszik, vizet iszik és tejet ad. Mindennap ugyanakkor és ugyanúgy. Az ember... tudjuk.
Ha esetleg nem fejeztem ki magam pontosan, akkor kérem József Attila Thomas Mann üdvözlése c. versét felidézni.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!