2020. október 28. szerdaSimon, Szimonetta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
gasparik.transindex.ro

APU ÁLLAMELNÖK LESZ

Egy jelöltfeleség naplója

Gáspárik Attila utolsó frissítés: 17:24 GMT +2, 2005. január 4.

Szeptember 20. Jaj, a szívem kiszakad a helyéből. Az uramat jelöltnek választották. Ő lesz az államelnök. Nagyon örültünk neki a gyerekekkel. Büszkék voltunk Apura, mikor láttuk a tv-ben. Szeptember 20., sose felejtelek el!


Részlet a 2004-es Marosvásárhelyi Rádiókabaréból

Szeptember 25. Apu öt nap után haza is jött, kicsit nyúzott volt, meg még szaga is volt neki, de hát, ugye, a politika. Mondta nekünk, hogy győztünk, és azzal beesett fürdőkádba, ahol két napig aludt.

Szeptember 28. Apu ma egész nap olvasott. Segítettem neki. Megnéztük, hogy a Révaiban mi is pontosan az, hogy államelnökjelölt. Sajnos az Á betűs kötet nem volt meg, mert ugye, mikor szegény jó anyám meghalt, a sorozatot háromba osztottuk mi, testvérek.

Szóval Samu sógorom lediktálta telefonba. Gondolom egy vagyont fogunk fizetni, ha kijön a számla, de ne garasoskodjunk, Apu államelnök lesz és akkor talán telefont sem kell fizetni. Jaj, nagyon várom. Kinéztem a turkálóban egy csinos ruhát, megveszem, ha lesz a nagy beiktatás.

Szeptember 30. Ma jött egy tanár, aki tanítja beszélni. Ha majd kell a tömegnek. Olvastunk ilyeneket, hogy egy elnöknek ki kell állni és kell beszélni, meg a tévében is, ha lesz szereplés, akkor ne legyen olyan mutuly.

A tanár nagyon rendes volt, csak 10 milliót kért és délire azt mondt Apura, hogy kész. Még kapott egy kis füzetet is arról, hogy hogyan legyünk híresek egy perc alatt, bővített kiadás 11 lapon, nyolc rajzzal. Apu egy kicsit elfáradt a tanulásban, fehér habot vert a szája, a tanár mondta, hogy majd estére el fog múlni.



Október 1. Sajnos Apu még csak bólintani tud, de a tejet már nem kell megtörjem neki a villával, hogy le tudja nyelni. Ma voltak itt a párttól, hogy elhozzák azokat a dolgokat, amiket ilyenkor osztani kell. Lufit meg zászlót. Sőt, még gyufát is hoztak az Apu fényképével. Azért én nem szavaznék egy ismeretlenre, ha nekem lufit, zászlót meg gyufát adna...

Na de mi nem is vagyunk átlagemberek, elvégre nemsokára én leszek az ország nagyasszonya. A gyerekek máris a legjobb tanulók az iskolában és amire nem számítottunk, az igazgató minden reggel elküldi értük az iskola autóját. Józsikának meg már nem kell kimennie cigarettázni a hideg WC-re, az igazgató hozza neki a hamutartót az osztályba. Lehet ő lesz a tanügyminiszter? Nem rossz ötlet.

Október 5. Ma Apu elment kampányolni. Ezt a szót is most tanultuk. Az olyan, hogy az ember kezet fog mosolyogva és hallgatja a népet. Aztán meg kell veregetni az emberek jobb vállát és gondterhelten, de ugyanakkor derűsen adni kell a népnek a gyufából meg a zászlóból.

Lementem ma a piacra és ott láttam Aput, beszélgetett a kofákkal, szegény olyan izgalomban volt, hogy nekem is adott egy zászlót és bemutatkozott és, és, és azt mondta, hogy jóasszony vagyok. Olyan büszke voltam rá. Sárga ing, piros nyakkendő, Jesszus, én olyan izgalomban vagyok.

Október 6. Ma Aput hajnali négykor öten hozták haza. Az emberek, akik letették a küszöbre, mondták, hogy nagyon szép beszédeket tartot Apu, csak most egy kicsit elfáradt. A szomszédasszonyom, Irénke férje utcafelelős volt és ő mesélte, hogy nagy stresszel jár az emberekkel való munka, pedig én mindíg azt hittem az uráról, hogy csak részeges.

Apu reggelig aludt a küszöbön, majd az iskolába menő gyerekeinknek adott egy-egy csomag gyufát és megkérdezte tőlük, hogy kire szavaznak a szülei és akarnak-e reformot a makrogazdasági mutatókban. Jaj, de vicces ez az Apu. Nagy mókamester.

Október 9. Apu három napig nem volt itthon, kampányolni volt. Hajnali négykor hozták haza. Nagyon izgatott volt. Rohangált a lakásban, kidobta a spájzból a kovászosuborkát, mert szerinte meg van mérgezve, mert így járt Ukrajnában is egy kollegája. Elvette az eldugott pénzemet, majd bevonult a fürdőszobába és a mosógépet az ajtóhoz tolta.

Könyörögtem, jöjjön ki, de ő hajthatalan volt, Horthy-dalokat énekelt, majd kinyitotta a fürdőszoba ablakot és kikiáltotta az autonómiát. A rendőröket nehezen tudtam lebeszélni a határozott fellépésről, szerencsém volt, hogy közben Apu is valahogy a kanálison át eltűnt. Istenem, hol lehet? Lehet, hogy ez a feladat meghaladja a képességeit?

Október 12. Én nem is tudom, kicsit restellem, ami történt, még leírni is nehéz. Apu, szóval a férjem, aki államelnökjelölt, na szóval Apu, ma egy másik férfival jött haza. Kézenfogva. Azt mondta, hogy ez az egész kampány, mert azt terjesztik az ellenségei, hogy ő nem toleráns a homoszexuálisokkal.

Mindez csak álca, mondta nekem, de akkor miért aludtak együtt? Sokáig sutyorogtak a takaró alatt, reggel együtt borotválkoztak. Én megmondom őszintén, nagyon szeretném, ha már vége lenne ennek a kampánynak.

Október 20. Ma jött egy férfi és elvitte a tévénket, mert Apu nem fizetett ki valami számlát, valami vendéglőben, az autónkat a tegnap árverezték és a gyerekek megkértek, hogy ne adjak nekik minden nap uzsonnára köménymaglevest. Igaz, ez egy hete volt, és azóta őket sem láttam, és Aput sem.

Október 24. Ma van a választás napja, tegnap lakoltattak ki minket. Itt vagyok a tömbház előtt a parkban. Lehet, hogy Aput ma megválasztják és holnaptól minden rendben lesz? Jaj, én mégis reménykedem.

Október 25. Apu nem kapott egy szavazatot sem. Szegény, kiderült, hogy kellett volna gyűjtsön 200 ezer aláírást, ha indulni akar. Mikor ezt megtudta, fel akarta gyújtani magát, de kiderült, hogy a reklámgyufája nem gyullad meg.

Megkérdeztem tőle, hogy ha majd esni kezd, akkor mit csinálunk? Erre elővett egy nagy zöld esernyőt, egy másik államelnökjelölttől kapta gyufáért cserében. Azt mondta, ezalatt majd megleszünk. Csak ez a zöld ernyő nehogy úgy működjön, mint az Apu gyufája.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!