2020. október 28. szerdaSimon, Szimonetta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
gasparik.transindex.ro

NEMCSAK KIPIPÁLNI

Brüsszeli csipke

Gáspárik Attila utolsó frissítés: 12:44 GMT +2, 2007. január 26.

Hiába a legjobb atomtudós, ha szart kell pucolni. Ebben az egész EP-választásos névtombolában én egy épkézláb programszándékot sem olvastam.





A kilencvenes évek elején, mikor ott ólálkodtam az RMDSZ egyik utcafelelős választásán, a különböző gyűléseken, mindenki neveket ordított:

– Legyen Jenő az elnök!
– Húúúúúúú, Lajos, Lajos...
– Árpád
– Géza, Géza, Géza...


Akinek több tömbház-szomszédot sikerült mozgósítania, az lett az utcafelelős. Aztán valahogy rendeződtek a dolgok, de ahhoz sok év kellett... s néha még „csapataink harcban állnak”.

Komolyan azt hittem, hogy tizenhét év a közéleti kultúrában elégséges tanulási idő. Csalódtam. Itt állunk az EP-választások előtt, és mintha azon a bizonyos utcafelelős választáson lennék... Jenő, Géza, Árpád, Laci, Zsoltika... Több mint másfél évtized nem volt elég arra, hogy megtanuljuk, hogy előbb egy program kellene arról, hogy mit akarunk. (Akarunk-e egyáltalán valamit?)

Mikor megvan a program, akkor jöjjön az, aki a legjobban tudja teljesíteni. Hiába válogatom össze a legjobb hokisokat, ha talajtorna-bajnokságra készülök... Hiába a legjobb atomtudós, ha szart kell pucolni.



Ebben az egész névtombolában én egy épkézláb programszándékot sem olvastam. A sajtó, a média, az internetes hírportálok nagy része – akit egyáltalán érdekelt a dolog – megelégedtek a különböző névtotóval. Mások mindenféle kommentár nélkül hozták az eseményeket, ismét mások a legnagyobb hangsúlyt azokra fektették, akik nem is jelölték („jelöltethették”) magukat, a dögöljönmegazrmdszdemoströgtön alapon.



Legalább a médiának kellett volna kihegedülnie egy társadalmi vitát arról, hogy „miben utazzunk” Brüsszelbe. Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, kisebbségi jog, sport, pénzügy, környezetvédelem? Amiért valaki hangosabban tudja ordítani az autonómia szót, hát attól még nem biztos, hogy nekünk jó lesz. Brüsszelben van egy helyzet, itthon van egy helyzet, a kettőt össze kellene hozni, felismerni a lehetőséget és nem csak kipipálni, mint valamiféle penzumot.

Marad az utcafelelős hangulat: – Lacika, Lacika a legjobb!!!
– Csabit akarom,
– Marika, csak Marika, vagyis Rozika...
– Szavazz rám!
– Rám
– Rám
– Ám
– M
– ...


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!