2020. október 28. szerdaSimon, Szimonetta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
gasparik.transindex.ro

EGY TORZ TÜKÖR CSEREPEI

Tiltott tévé Romániában

Gáspárik Attila utolsó frissítés: 16:30 GMT +2, 2003. július 16.

Elemzés arról, hogyan kezdjünk csempészett berendezésekkel kalóztévét működtetni, hogy szerezzünk gyűlöletbeszédünkhöz sugárzási jogot, milyen műsorokkal sokkoljuk a közvéleményt és hogyan húzzuk ki a végleges betiltatásig.





A diktatúra 1989-es bukása után elemi erővel tört fel a közlésvágy a romániai társadalomban. Az elfojtás évei – a napi két órás tévéműsor és az egyetlen központi rádióadás – után, gomba módra sokasodva jelentek meg egymás után a lehető legkülönfélébb műsorszolgáltatók. A kaotikus állapotokat az 1992-ben megjelent Audiovizuális Törvény próbálta szabályozni. A jogszabály az akkoriban szokásos módszertan alapján készült. Vagyis: végy egy francia modellt és ültesd át hazainak!


Ez már előre jelzi,

hogy a román audiovizuális törvény a gyakorlatban nem működött rendeltetésszerűen. A legfőbb baj a bürokratikus agyonszabályozottság volt. Ahelyett, hogy átláthatóság, rend, rendszer, következetesség kialakult volna, törvényesült a káosz. Működésbe lépett az "árnyék-szempontok" hálója, vagyis a politikai ráhatás, a korrupció – különösen ami a frekvenciák elosztását illeti. A végrehajtó az Audiovizuális Tanács (AT) volt. Ezen testület feladatkörébe tartozott a frekvenciagazdálkodás, a tartalomszolgáltatás felügyelete, a műsorszórók műszaki ellenőrzése. De a valós szempontrendszer hiányzott, így a tizenegy testületi tag szubjektív döntése alapján ítélték oda a műsorszórás jogát és döntöttek a stúdiók működési feltételeiről.

A Tanács működése 1996 körül változott ismét – ezúttal előnyére. Történt, hogy a Parlament két háza, a kormány, valamint az Elnöki Hivatal által kinevezett Tanács olyan személyi összetételű lett, hogy az már feladatának tekintette a szabadverseny biztosítását, a regionalizmus érvényesítését. Ekkor tárgyaltak először nyíltan a különböző diszkriminatív jelenségekről, amelyek elsősorban a Romániában élő nemzeti kisebbségeket érik.


Ekkoriban már többszáz

magántulajdonú rádió és televízió működött, és a kábelszolgáltatással ellátott lakások száma is megközelítette az 50%-os arányt. A meghatározó, legbefolyásosabb tévék a fővárosból műholdas rendszeren keresztül sugározták adásaikat, kábeles szórással. A műsorszórás jogát a törvény alapján csupán kereskedelmi társaságok kaphatták meg. Ennek ellenére minden politikai pártnak megvolt – és máig működik – a maga audiovizuális holdudvara.

Egyikük-másikuk magának teremtette meg a közlési lehetőséget, de volt olyan párt is, amely már működő tévét édesgetett magához. A véleményformálásban legnagyobb súlyú adók lényegesen befolyásolták a parlamenti választások kimenetelét. Az AT-ben ekkoriban még fel sem vetődik az a gondolat, hogy ezen a terepen is érvényesítsék a politikai pluralizmus elvét.

Ennek ellenére a beindult pozitív folyamat folytatódott. Új fogalmak jelentek meg: védenünk kell a kiskorúakat, a szerkesztőség szót kell adjon az összes érintettnek.

2000-ben, a Tanács működése óta eltelt nyolc év után először, először büntet diszkriminációs vétségekért. A két bírság közül egyik az antiszemita, másik a magyarellenes megnyilvánulásokat próbálja megfékezni. Egyik intézkedés egyáltalán nem hatott az újságíró társadalomra, s kissé paradox, hogy a két vétség súlyossága szinte össze sem hasonlítható össze a kilencvenes évek elején szokásos, elborult agyú tévés és rádiós megnyilvánulásokkal, de azok akkoriban "hazafias cselekedeteknek" számítottak még.


A műsorszolgáltatók

kissé értetlenkedve viszonyultak az imígyen fellépő Tanácshoz, de nem tiltakoztak a bírságok ellen, sőt az egyik az ügy miatt meneszti antiszemita kijelentésekkel élő műsorvezetőjét. A menesztett munkatárs rövid időn belül műholdas műsorszórási engedélyért folyamodott a Tanácshoz.

Abban az időben két különböző műsorral működött a közszolgálati televízió, négy társaság klasszikus kereskedelmi tévét működtetett, két zenei és egy háziasszonyoknak szóló csatorna sugárzott ezeken felül. Közel állt akkor már a sugárzáshoz a köztévé kulturális csatornája, dolgoztak az első hírtévé, az első népzenei adó, valamint a hazai sportcsatorna megvalósításán, akkortájt szándékozni az ötödik kereskedelmi tévé is.

Annak ellenére, hogy az AT még soha nem utasított vissza műholdas sugárzásra kérést (mivel az így adható műsorok száma technikailag bármekkora lehet), azt a kérelmet, ugyan szoros szavazataránnyal, de megtagadta. Az indoklásban a kérvényező szakmai felkészületlenségére hivatkozott, és arra, hogy az adó valószínűleg nem bírna megélni.


A döntéshozatalban

valószínűleg közrejátszott az is, hogy a kérelmező szoros kapcsolata Corneliu Vadim Tudorral, a Nagyrománia Párt (PRM) vezetőjével közismert volt. Ez az alakulat ún. jó nacionalistának tarja magát, többször kifejtetve, hogy Romániát csak a jó diktatúra tudja megmenteni. Szoros kapcsolatot tart fenn Le Pennel, retorikájából sohasem hiányzik az antiszemitizmus, a roma- illetve magyarellenesség. A párt soraiban látható Ceausescu rezsimjének egy-két fontosabb híve is. Érdekes, hogy ez a politikai alakulat soha sem tett nyílt EU-ellenes kijelentéseket, gesztusokat, sőt, szimbolikájába átvesz valamit az Európai Unió jelképeiből. Fejlett demokráciában élőknek talán érthetetlen, hogy miért szorgalmazza egyszerre az EU-s csatlakozás fontosságát, és ápolja nyíltan Antonescu, a háborús bűnös marsall kultuszát.

Ugyanazon a napon egy jeles bukaresti napilap főszerkesztője is kért a Tanácstól műsorsugárzási jogot. A főszerkesztő személye, szakmai presztízse garancia volt, és a tanács egyöntetűen rábólintott. Ekkor még senki nem sejtette, turpisságról van szó. Történt ugyanis, hogy pár hónap múlva az elutasított kérelmező bejelentette, rövidesen adni kezd a stúdiója. Ekkor már nagy port kavart a korábbi tanácsi elutasítás, elindultak a találgatások, vajon mi történik? Az AT kivárt, ekkorra már kiheverte azt a fokozott nyomást, ami a kérelem visszadobása után gyakoroltak a testületre különféle politikusok.

A hírek szerint az adást vagy Magyarországról, vagy Bulgáriából közvetítik. Mindenki bámulatára a második "garanciás" kérvényező engedélyét használva egy szép napon, minden további technikai engedély kikérése nélkül adni kezdett a

Oglinda (Tükör) TV, azaz OTV.



Ez akkori bűncselekménynek számított és a Tanács feljelentést tett az ügyészségen. Az ügyben a mai napig – a történtek után több mint két évvel – sem történt semmi. Az illegálisan sugárzó adó Bukarest egyik belvárosi tömbházlakásából kezdett működni. A műsor nagy része stúdióbeszélgetésekből állt, amit már a történet elejéről ismert antiszemitizmusért felelősségre vont újságíró vezetett. Zavaros politikai mozgalmak, a letűnt diktatúra befolyásosai, javas- és vajákos asszonyok váltották egymást a stúdióban. A médiahatóság zavarban volt. Hogyan szabályozhatna egy olyan műsort, amelyik hivatalosan nem is sugározhatna!?

A beadványok ellenére az eset megoldására hivatott minisztériumhoz tartozó Frekvencia-gazdálkodási Hivatal engedélyezte az illegális adót s így az ügy törvényes keretek közé került. Ezzel megkezdődött a Tanács körülbelül egy évig tartó rémálma. Az első súlyos eset az az OTV-meghívott volt, aki kinyíratással fenyegette meg az újságírókat, ha még egyszer rosszat találnak írni róla. A műsorvezető a kijelentés elhangzásakor nem lépett közbe, ezért bűnrészes. A Tanács a törvény alapján egyet tehetett: értesítette az ügyészséget.


Ezután nem sokkal újabb botrány tört ki,

amikor az egyik műsorban olyan felvételeket közöltek a köztévé legismertebb műsorvezetőjéről, amelyeket rejtett kamerákkal vettek fel. Az AT harmadszorra is értesítette az ügyészséget. Ezek után olyasmi következett, ami miatt a romániai Zsidó Hitközség is tiltakozott. A stúdió meghívottja C. V. Tudor volt, akit a Nobel-díjas Elie Wiesel romániai látogatása miatt hívott meg a műsorvezető. Az uszító jellegű műsorban antiszemita és egyéb diszkriminatív kijelentések hangzottak el. A műsorvezető ahelyett, hogy figyelmeztette volna a meghívottat az alkotmányosságot sértő kijelentéseire, még provokálta is beszélgetőtársát.

Mire a Tanács monitoring-szolgálatának jelentése elkészült, újabb kirívó eset került a képernyőre 2002. szeptember 10-én. Akkor, amikor az ország és a világ a tragikus New-York-i eseményekre készült megemlékezni, újból gyűlöletáradat lepte el az OTV-t. Ismét Tudor és a már notórius műsorvezető kavarta a kedélyeket. A műsor minden eddiginél messzebb ment az erőszakra való uszításban. Az időközben hatályba lépett új audiovizuális törvény idevágó passzusai alapján a Tanács a tévéadót felfüggesztette.

A döntést üdvözölte, és a közélet tisztításaként értékelte a Román Sajtóklub, a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete, de elmarasztalta a Romániai Helsinki Bizottság, amely a büntetést túl súlyosnak tartotta. Az ő felfogásukban a tévé csupán információ-hordozó intézmény és nem felel az ott elhangzottakért. Iszonyú politikai nyomás nehezedett a Tanácsra és tagjaira a parlamenti bizottsági meghallgatásokon; tüntetéseket szervezett a Nagyrománia; sorra jelentek meg a tettlegességre uszító felhívások a párt újságjaiban.


A felfüggesztés másnapján

a frekvencia-gazdálkodó hatóság bejelentette, az OTV által használt műszaki eszközök a vámszabályok megsértésével, csempészáruként kerültek az országba. Rövidesen a főügyés is bejelentette, az eddigi átiratok nyomán nyomozást rendelt el. Döntésre, tárgyalásra mind a mai napig nem került sor. Az események után nyolc hónappal a Parlament a törvény büntetési passzusainak átírásába fogott, hogy érvényesülhessen a fokozatos elmarasztalás elve. A Tanács eddig minden pert megnyert, amelyet a felfüggesztés miatt a testület ellen indítottak.

A betiltó döntés is fontos, precedensértékű az alakuló demokráciában. Meghozatala szükségszerű volt. Ugyanakkor tanulságos is, hogy egy jól működő társadalomban fontos a különböző hatóságok politikai szervek, a független bíróság a törvény betűje és szelleme szerint való, következetes működése. Ezek nélkül nem lehet letenni a demokratikus közélet alapjait egy olyan országban, amelyik a legsötétebb diktatúrákat vészelte át jön, és pár év alatt akarja mindenestül elsajátítani a Nyugat demokratikus értékrendjét.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!